A Tanszék története

A Kertészeti Szőlészeti Főiskolán 1954-ben kezdődött a Növényélettani oktatás. A Növényörökléstani és Nemesítési Tanszéken belül egy négytagú növényélettan csoport (Dr. Martos László, Dr. Moskovics Vera, Dr. Tétényi Péterné és Dr. Molnár Ilona) kezdte meg a munkáját. A kutatási téma ebben az időben a növényi hormonok kertészeti gyakorlatban való alkalmazása volt. Elsősorban a gibberellin és a szőlővirágzás összefüggéseit vizsgálták. A tanszékvezetéssel Dr. Tamássy István egyetemi docenst bízták meg.

Jelentős változás az 1960-as évektől történt, amikor elmélyült növénynemesítési kutatások és alkalmazott növényélettani kutatások folytak a növények fagy- és szárazságtűrésével kapcsolatban (szőlő és kajszi). 1964-től Dr. Tamássy István, a biológia tudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár vezetésével akadémiai kutatócsoport is alakult. Ennek a csoportnak a rezisztencia nemesítés és a növényélettan témában a szárazságtűrés és egyes gyümölcsfajták virágzásbiológiai kérdéseinek kutatása volt a célja. Ekkor csatlakozott a tanszék Növényélettani kutatócsoportjához Dr. Szalai József egyetemi tanársegédként. Ebben az időszakban kezdték Szigetcsépen az MTA által indított kísérleteket is, mely a növényi fotoszintézis és annak produktumainak vizsgálatát szolgálta a fagy és szárazságtűrés tükrében 14C izotóp segítségével.

 Dr. Szalai József

1968-ban alakult meg a Kertészeti Egyetem, amikor Dr. Tamássy István akadémikus vezetésével tanszéki bővítés történt, Dr. Martos Vera egyetemi docens vezetésével a Növényélettan csoport létszáma nyolc főre bővült. Ekkor kezdte meg Dr. Szalai István ny. egyetemi tanár a tanszék növényélettan oktatásában való részvételt és az elméleti előadások nagy részét felvállalta. Elsősorban fotoszintézis és hormon-kutatásokat végeztek, valamint a peroxidáz, kataláz, polifenoloxidáz és dehidrogenáz enzimek élettani hatásait vizsgálták. Ezek az enzimek a gyümölcs barnulás folyamatában ill. a növények szárazság- és fagytűrésében játszanak szerepet. 1977-től a Növényélettani csoport vezetésével Dr. Szalai József egyetemi docenst bízták meg. Ekkor új oktatók is jöttek a tanszékre többek között Jánosi Magdolna, Lebovics Vera és Dr. Egyed Jánosné. Elméleti növényélettan oktatás a hallgatók számára 4 féléven keresztül zajlott, míg a gyakorlati oktatás 2 féléven keresztül az első félévben heti 4 órában, a második félévben heti 2 órában volt a kari vezetés döntése alapján. Ekkor új laboratóriumot hoztak létre és gyakorlati jegyzet is készült a hallgatók számára.

1982-től Dr. Máthé Ákos egyetemi docens vezetésével a növényélettani csoport végezte az elméleti és gyakorlati oktatást. 1989-ben Dr. Szalai József vezetésével létrehozták a tanszéken belül a Kamaraerdei Biotechnológiai Laboratóriumot, ahol négy kutatócsoport (dísznövény, gyümölcs, genetika és növénykórtan témákban) működött, összesen 24 fős létszámmal. A laboratóriumok sikeresen alkalmazták a mikroszaporítás módszereit különböző fontos kertészeti növények vírusmentes klónjainak előállításában.

 Dr. Horváth Gábor

1992. július 1-én a Növényörökléstani és Nemesítési Tanszékből kivált a Növényélettani csoport és önálló Növényélettan Tanszékké alakult Prof. Dr. Horváth Gábor vezetésével, aki a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban dolgozott korábban. Ekkor kezdődött a tanszék laboratóriumainak felújítása és az alagsorban lévő kazánházban egy két szintes új hallgatói és kutatói laboratórium kialakítása kiegészítő egységekkel (hidegszoba, sötétkamra, kompresszor-szoba, fitorton-szoba) valamint ezek műszerekkel való felszerelése. Ezeken kívül még egy új üvegház is felépült az „A” épület mellett. A tanszéken egy új MTA által támogatott kutatócsoport is megalakult Dr. Horváth Gábor vezetésével. Így 1995-től teljesen új arculatú tanszék szerveződött, új kutatási témák indultak. Vizsgálták többek között a környezetszennyező nehézfémek, valamint különböző környezeti stresszfaktorok hatását különböző toleranciájú növények élettani folyamataira, különös tekintettek a stressztoleráns transzgenikus növényekre. A növények fotoszintetikus elektrontranszportját gátló hatásokat Dr. Droppa Magdolna (Dr. Horváth Gáborné) vezetésével vizsgálták. A nehézfémek enzimrendszerekre gyakorolt hatásának vizsgálata Dr. Erdei Sára kutatási témája volt.

 Dr. Kissimon Judit

Dr. Kissimon Judit a termolumineszcencia műszeres mérésével foglalkozott elsősorban. 1996-tól Dr. Mészáros Annamária vette át a mikroszaporítási kutatási irány vezetését, aki a Meriklón Rt-től hozott gyakorlati irányú szaktudást a Tanszékre. Az új szellemű előadások megnövelték a hallgatók érdeklődését a tanszéki kutatómunka iránt és számos diplomamunka, valamint TDK dolgozat született ebben az időszakban. Ugyancsak ekkor kezdődött meg a PhD képzés, amelyben Dr. Horváth Gábor témacsoport vezetőként tevékenykedett a doktori iskola működési kereteinek kialakításában és a hallgatók kutatómunkájának irányításában. A tanszék vállalta nemzetközi konferenciák szervezését is, többek között az 1998-ban Tatán rendezett International Workshop on Stress Synergisms in Plants, Abiotic and Biotic Stress in Photosynthesis valamint 2000-ben FESPP Konferenciát Budapesten.

A Tanszék a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem integrációja után, 1999-ben Molekuláris Növénybiológia Tanszékké alakult. 2001 szeptemberétől Dr. Lukács Noémi, 2014 óta Dr. Papp István tanszékvezető irányításával a Szent István Egyetem keretein belül Növényélettan és Növényi Biokémia Tanszékként működik. Kutatási tevékenységének fő iránya a hagyományokat követve a növényi stressztolerancia mechanizmusainak vizsgálata. A gyakorlat orientált projektek elsősorban a zöldség növények abiotikus stressztűrésének javítását célozzák.

magyar